Martin Weimer: Ferenczi Sándor és a pasztorális pszichológia

JEGYZETEK

* Az "Együttérzés nélkül nincs gyógyítás – Ferenczi Sándor, 1873–1933" címû konferencián, a Hofgeismari Evangélikus Fõiskolán tartott elõadás (1998.5.12). Köszönöm Ingrid Behrends néhány korrekciós javaslatát.

¹ Ferenczi kísérletei a kölcsönös analízissel nemcsak a pszichoanalízis késõbbi, a viszontáttétel strukturáló funkcióját illetõ belátásait elõzik meg, hanem azt a rendszerelméleti felismerést is, hogy a megfigyelõ strukturálja megfigyelése tárgyát.

² A Foulkes és Bion, illetve Tavistock közötti nevezetes rivalizációt itt nem tárgyalom részletesebben. A vitás értelmezések (King, Steiner, 1991) folytatását a csoportanalízis szintjén lehet kezelni. Talán a német nyelvû analitikusok úgy próbálhatnának meg erre a nemzetiszocializmus alatt számûzetésben zajlott vitákban megjelenõ német történelmi káoszra a tudatukban valamiféle jóvátételt keresni, hogy megpróbálják ezt a megosztottságot illetõen is érvényesíteni a depresszív pozíciót, amelyre integratív tendenciák jellemzõk. Számomra úgy tûnik, hogy ez a feladat. Jelen szövegben ennek a próbálkozásnak apró példája az "establishment" (Bion) illetve a "bennfentesek" (Elias) fogalom használata. Bion establishment-fogalmában a a/` modell áll a háttérben; Elias "bennfentesek" fogalmánál a "bennfentesek" és "kívülállók" (1990) közötti folyamatszerûen változó viszony igen hasonló modelljérõl van szó.

³ A kapcsolódást Matte-Blancónak a pszichikus jelenségek biológiai struktúrájával kapcsolatos elgondolásával csak megemlíteni tudom (Matte-Blanco, 1988)

⁴ A "Rács" (Grid) Bionnál egy speciális jegyzetelési rendszer, amely az analitikus óra során elhangzott kijelentések struktúrájának megragadására szolgál. Lásd részletesen: J. és N. Symington: W. Bion klinikai munkássága. Animula, Budapest. 1999., 41–54. old. (A szerk.)

⁵ Raguse kategóriája: a szöveg hatástörténete, amelynek alapján annak tudattalan tartalmát rekonstruálni lehet, éppúgy érvényes erre a szövegre is.

⁶ A társadalmi szervezetek pszichoanalitikus szemszögbõl való vizsgálata újabban igen fontos adalékokat nyújtott számomra a tudattalan családra leszûkített konstrukcióinak dekonstruálásához (vö. Weimer, 1999).

⁷ És természetesen Ferenczi volt az is, aki a "Titkos Bizottságban" (Wittenberger, 1995, 242) zajló konfliktusok csúcspontján azt az éles szemû megjegyzést tette, hogy ezeknek a konfliktusoknak mindenképpen az az egyik kiindulópontja, hogy Freud nem analizáltatta magát. Tehát azzal a javaslattal állt elõ, hogy néhány hónapra az analitikusa lesz. Ez megmaradt javaslatnak. – A wiesbadeni elõadásban Ferenczi megemlíti az analitikusok egyik szerepproblémáját, a képmutatást, ami akkor valóban forradalmi kiállásnak számított. Akármennyire is megvannak ennek a képmutatásnak az egyéni okai, mégis kétségtelenül szerepjelenséget tár elénk, tehát a pszichoanalitikusok foglalkozási szerepében jelen lévõ tudattalan társas jelenségekre mutat rá. Megint szembekerültünk a számtalan jelenség egyikével, ahol Ferenczi olyan korát messze megelõzõ sejtéseket mond ki, amelyekhez csak generációkkal késõbb zárkóznak fel (A társadalmi szerepek pszichoanalíziséhez: Weimer, 1999).

⁸ Mint tudjuk, eltart egyébként pár évig, amíg a tornacipõbõl külügyminiszteri öltöny lesz.

⁹ Mario Erdheim (1996, 161) hívta fel a figyelmet arra, hogy "a pszichoanalitikus egopszichológia éppen abban az évben fejlõdött ki, amelyben a fasizmus hatalomra jutott: amikor tehát az én és racionalitása egyre nagyobb veszélybe került. Ez a mondat azonban mindenképpen még nagyobbat durran, ha Zygmunt Baumannal (1992) a nemzetiszocializmust a racionalitás diadalaként értjük

¹⁰ Lehet, hogy átvehetné a pszichoanalízis a teológiából mindenek elõtt a jövõperspektíváról szóló 3.hitcikkelyt, amely annyira hiányzik neki? Úgy tûnik, igen Különösen az analízis befejezésének kérdésénél válik ez jelentõssé (Schütt, Weimer 1998). Ferenczi ezzel kapcsolatos munkájában (1928, 235) így fogalmaz: "az analízisnek úgyszólván végelgyengülésben kell kimúlnia". Ez a megfogalmazás ékesszólóan mutatja a pszichoanalitikus módszer idealizálása mellett azt is, hogy az elméletnek hiányzik a jövõaspektusa. Egy pasztorálpszichológiai jövõfogalomnak véleményem szerint Melanie Klein depresszív pozícióval kapcsolatos elgondolásából kell kiindulnia. Ennek a dialektikája, amelyben a múlthoz kapcsolódó bûntudatról és a jövõhöz kapcsolódó jóvátételi vágyról van szó, az univerzális egyidejûség jelenlegi helyzetében (Nowotny, 1989) kikerülhetetlen társadalomkritikus gondolatokat tartalmaz. Mivel még a másság tolerálását is a depresszív pozíció egy fontos vívmányának tartjuk, ezért úgy tûnik nekem, hogy ez adhatja meg a lehetséges fogalmi keretet a pszichoanalízis befejezésének nehéz témájához.

¹¹ A pszichoanalízis zsidó szubtextusának kérdéséhez ld. Blumenberg, 1997. Terjedelmi okokból ennek a technikai implikációiba nem tudok mélyebben belemenni, csak jelzem, hogy Ferenczi terápiás technikájában az anyaszereppel való azonosulást, ahogy õ látja, én eredetmítosz-gondolkodása megvalósításának tartom. Egyébként itt is tetten érhetõ mélyen ambivalens viszonyulása Freudhoz: Freud patriarchális eredetmítoszt konstruált, úgyhogy Ferenczi pedig matriarchálisat.

¹² Nem akarom elhallgatni, hogy a minõségbiztosításra irányuló analóg technikákat a pszichológiai tanácsadásban ugyanúgy az omnipotens "seeing is believing" megvalósulásának tartom. Szociológiailag minden ismert társadalom a munka célracionális rendszerei mellett megengedett magának a lelket képviselõ vallási rendszereket, amelyek gazdaságilag az anyagi javak áldozatként való céltalan elpazarlásának elvi alapján nyugszanak (legátfogóbban: R. Bischof: Georges Bataille, 1984). A Fal leomlása óta a kapitalizmus azt sugallja, hogy ezt a vallásos területet csak a szórakoztatóipar ipari manifesztációi között lehet megszervezni. Boris Becker szervája az áhítat és Berti Vogté az áldozat.

¹³ " Ki az a merész argonauta, aki ezt az ismeretlen tengert (a nõiséget, M. W.) behajózta?" – kérdezi 1774-ben Theodor Gottlieb von Hippel (idézi Honegger, id. mû 87.). A válasz: Ferenczi Sándor! Õ ugyanis éppen ezt a metaforát használja.

¹⁴ Egy másik munkámban (Weimer, 1998) ezt a változást társadalmi folyamatként értelmezem. Ahogy a kapitalista árutermelés univerzálisan tért hódít, úgy vesztik el az addig univerzálisnak gondolt normák az érvényesség iránti igényüket. A protestáns kultúrában ez a folyamat a missziós kommunikáció jelentõségének csökkenésében tükrözõdik vissza, amikor a prédikáció társadalmi megvalósítása felér a prédikációval. A Német Szövetségi Köztársaságban nyilvános beszédben a papot körülbelül a '70-es évek óta nem prédikátornak, hanem lelkipásztornak nevezik.

¹⁵ Bálint motívuma, a páciens/analitikus = anya/gyermek harmonikus összefonódása a pásztormetafora egy másik megvalósítását mutatja be; ez az eredetmitikus konfliktusmentesség paradicsomi ideálját sugallja, amelyet, mint már Ferenczinél is, hic et nunc a terápiás órán be kell teljesíteni. Luther nyomán nevezhetjük ezt a rajongó tradíciónak a pszichoanalízisben.

¹⁶ Az általam ismert egyetlen kivétel Thomas Bonhoeffer mûve (1985), mindamellett ez egy történelmi munka "A keresztény lelki gondozás eredete és lényege" tárgykörében, nem pedig a lelkészi munka gyakorlati-teológiai vázlata. Klaus Heinrich (1981) a deduktív logikát illetõ kritikájában véleményem szerint következetesen bebizonyította, hogy ez a fajta logika a nemek közötti különbség patriarchális tagadásán nyugszik.

¹⁷ A módszertani háttér a londoni Tavistock Institute for Human Relationsben kifejlesztett, a társadalmi intézmények és a bennük megjelenõ foglalkozási szerepek pszichoanalitikus-rendszerelméleti megfigyelésére szolgáló modell (Weimer, 1998, 1999)

¹⁸ Az esetek nem elhanyagolható számában ez csak externalizáló reintegráció lehet, amire Ronald Britton a csodálatos "Pantomimló" metaforát találta (1994)

¹⁹ Aktuális példaként eszembe jutnak a Lady Diana halála körüli drámai események.

²⁰ Sokat köszönhetek kieli fókuszterápiás konferenciánk pasztorálpszichológiai kollégiumának és szupervizorának, dr. R. Klüwer úrnak.

²¹ Ennek az idegenszerû szépségét hallhatjuk Ligeti Continuum címû csembalódarabjában.