LEVELEK A THALASSÁHOZ

 

 

Az alábbiakban közreadjuk azokat az eddig beérkezett leveleket – érkezésük sorrendjében –, amelyeket a Thalassa alapításának tizedik évfordulója alkalmából feltett körkérdésünkre (Mit jelent nekem a Thalassa?) kaptunk a folyóirat barátaitól. (A szerk.)

***

• Vikár György • Judith Dupont • Nemes Lívia •

• Nicholas Rand • Judith Valk •

***

VIKÁR GYÖRGY

          Magának a névnek is van varázsa. Hiszen így kiáltottak fel Xenophón katonái, mikor hosszú bolyongás után megpillantották a Földközi-tengert, és tudták, hogy most már hazaérnek. Egy olyan folyóirat megjelenése tíz évvel ezelõtt, amely a pszichoanalízis interdiszciplináris összefüggéseinek szenteli mûködését, biztos jele volt annak, hogy fél évszázad jobb- és baloldali béklyói lehullottak a magyar szellemi életrõl, és hazaértünk a szellemi szabadság honába. Azt a diadalmas érzést sugallta, hogy lehet gondolkodni, írni, alkotni, anélkül, hogy az ember fejében egy cenzor megszólalna. A Thalassára azonban kettõs feladat hárult. Miután a magyar pszichoanalízisnek saját folyóirata nem volt, a Thalassának be kellett tölteni a pszichoanalitikus szaklap szerepét is, miközben az interdiszciplinaritást is szolgálta. Esetismertetések, szakcikkek sora bizonyítja, hogy a Thalassa eleget tett annak a kihívásnak, amit a történelmi helyzet eléje tárt. Egy ilyen lehetõség a gyakorló pszichoanalitikusnak mindenképpen stimuláló – ugyanakkor a sok információ, amit a Thalassa korunk szellemi áramlatairól közvetít, segít bennünket abban, hogy ne zárkózzunk be rendelõnk elefántcsonttornyába, hanem felismerjük azt a kulturális kontextust, amelyben dolgozunk és élünk. Csak azt kívánhatom, hogy a Thalassa továbbra is tegyen eleget kettõs feladatának, és szolgálja az emberrõl való gondolkodásunk izgalmas ügyét! Boldog születésnapot!

    Budapest, 1999. szeptember

    Vikár György

***

JUDITH DUPONT

          Kedves Kollégák,

          Nem könnyû dolog megmondani, hogy mit jelent nekem a Thalassa. Mindig nagyon örülök, amikor megérkezik, kinyitom a tartalomjegyzéket, tele van érdekes cikkekkel. De amikor nekikezdem elolvasni, akkor kezdõdik a frusztráció. Valaki, aki a gimnázium elsõ éveiben hagyta el az országot, annak nincs meg a szükséges szókincse ezeket az írásokat megérteni. Annál kevésbé, hogy az analitikus terminológia nagyon megváltozott. Ferenczit lefordítani franciára, az nem probléma nekem. Minden fontos szónak latin a gyökere, és könnyen érthetõ.
          Az igyekezet találni szép, igazi magyar szavakat ezeknek a latin szavaknak helyébe nem könnyíti meg a külföldön élõ magyar születésûeknek a dolgát. Ez még azokra is érvényes, akik késõbben utaztak el, mint én.
          Nem tudom, hogy lehet-e ezen segíteni; talán könnyebb volna, ha minden cikknek lenne összefoglalása angolul és franciául. Nem tudom, hogy ez megvalósítható-e, de hát jobb ötletem nincs.
          Mindenképpen jó születésnapot kívánok a Thalassának a tízéves évfordulóra, with many happy returns ahogy mondják az angolok.

          Párizs, 1999. szeptember 22.

    Judith Dupont

***

NEMES LÍVIA

          Átnézve a Thalassa tíz évfolyamát, úgy gondolom, hogy a folyóirat olvasói közül egy sincs, aki minden szám minden cikkét elolvasta volna, sõt meg is értette volna. A Thalassa olyan széles spektrumú, nagy területeket átívelõ tanulmányokat tartalmaz a klasszikus pszichoanalízistõl a szociálpszichológiáig és a pszichoanalízis filozófiájáig, hogy mindet, az összeset aligha értjük. Hiszen szerepelnek benne magyar analitikusok írásai, történeti áttekintést nyújt Ferenczirõl, a holocaust túlélõirõl, az ötvenes évek pszichológiaellenességérõl, a jelen kötõdéselméleti kutatásokról. Rálátást nyerhetünk az orosz pszichoanalízis viszontagságaira, a franciák lacani "elhajlására", a filozófusok értelmezéseire, akik a tudattalan folyamatok freudi értelmezését az értelmezés tudományává, hermeneutikává alakították és még sok másra, amit röviden kifejezni sem tudnék. Így, mint a Thalassa olvasója és néha cikkírója, úgy hiszem, egyetlen olvasó van, aki egyben szerkesztõ, fõszerkesztõ, lektor és a folyóirat fennmaradásáért küzdõ szervezõje is, aki az összes terület ismerõje, kritikusa, mindentudója és tudósa egyben: Erõs Ferenc.
          Ezért tisztelem Erõs Ferencet, és az iránta való nagyrabecsülésemet szeretném kifejezni a Thalassa tízéves évfordulója alkalmából, további tíz éves, huszonöt éves, ötven éves évfordulókat kívánva neki és hûséges munkatársának, Kovács Annának.

          1999. szeptember 30.

    Nemes Lívia

***

NICHOLAS RAND

          Boldog születésnapot, Thalassa!

          A Thalassa életteli, kimagaslóan eredményes hangja volt az, amely több mint ötvenévnyi megszakítás után visszaemelte a pszichoanalízist a magyar kulturális élet középpontjába. Mindez különösen jelentõs fejlemény, mert a Budapesti Pszichoanalitikus Iskola – melyet olyan kimagasló személyiségek indítottak útjára, mint Ferenczi és Hermann –, az idõk során a legmaradandóbb hozzájárulást adta a pszichoanalízis fejlõdéséhez Freud és Breuer munkássága óta. Intellektuális igényessége és színvonala világszerte a legjobbak soraiba emeli a folyóiratot. Tanulmányai oly mélyrehatóak, áttekintõek, hogy azokkal csak a nagy presztízsû német PSYCHE beszámolói mérhetõk össze. Gratulálok! És kívánom, hogy e remek munka folytatódjék az elkövetkezendõ tíz évben és még azon túl is.

          USA, 1999. szeptember 30.

    Nicholas Rand

***

JUDITH VALK

          Gratulálok Erõs Ferenc szerkesztõnek – és persze magunknak, kiváltságos olvasóknak is – ezen a kerek évfordulón, és szívbõl köszönetet mondok a nagy vállalkozásért, és különösen a kitartásért nehéz gazdasági körülmények között. Hálás vagyok, hogy van ilyen kiadvány, amely a pszichoanalitikus, a kulturális és a humanisztikus érdeklõdést fenntartja és gondozza. Nekem, mint Nyugaton élõ egykori magyarnak és mint analitikusnak még az lenne a kívánságom, hogy a Thalassa idegen nyelven (pl. angolul) is rendszeresen megjelenjen, hogy nyugati kollégáink is megismerkedhessenek vele.

          Zürich, 1999. október 7.

    Judith Valk

»Vissza a levelek elejére« »Következõ ROVAT« »Várjuk leveleit!«