JEGYZETEK

¹   Egy korábbi munkámban az indulattétellel kapcsolatban figyeltem fel arra a jelenségre, hogy Ferenczi magyar és német nyelvû szövegei között, amennyiben a szövegváltozatok ugyanarra a corpusra vonatkoznak, igen érdekes különbségek vannak (Jádi Ferenc: Magasabb rendû lények parancsolták, in: A schizophrénia pszichoterápiája, szerk.: Trixler Mátyás, Pécs, 1996, 206–235.). A kétnyelvû Ferenczi a freudi német fogalomrendszert a magyarban finoman átdolgozza egy számára helytállóbb szemléletté úgy, hogy a freudi kategóriákat ezen szemléletváltozás alapján saját német nyelvi rendszerébe átfejleszti. Ebben a kreatológiai eljárásban, mely önálló gondolkodás esetén az eszmetörténetben természetes folyamat, a szemléletváltozás a metaforák, hasonlatok, allegóriák és más retorikai trópusok sajátos csoportosítása történik úgy, hogy azok a szövegszervezõdés során egy új összképet adnak. Az alaklélektan Gestaltwandelnek (alakzatváltozásnak) nevezte ezen morfológiai folyamatot. A dialektika megszüntetve megõrzési elve lép imigyen fel a gondolkodóban, az a látszólagos félreértés (L. Popper) amely a hermeneutikában horizont eltolódásként ismert, miáltal az az érzetünk támad, hogy valaki mélyebben vagy felületesebben ragad meg egy gondolatkört, vagy így mutatkozik az olvasónak egy jelenség. Nem ugyanarról a kétértékû logikáról van szó, mint a természettudományokból ismert törvénykezõ rámutatás (paradigma), mely a módszert és a reprodukciót célozza meg, hisz a gondolkodásnak nincs módszere, mert ez a saját és mások gondolatainak összevetõ feléledése (megemlékezõ emlékezet), szemben az emlékeztetõ felidézéssel.

²   Vö. D. Davidson: The Folly of Trying to Define Truth, The Journal of Philosophy 93 (1996): 263-278.

³   Sándor Ferenczi: Versuch einer Genitaltheorie (1924), in: Schriften zur Psychoanalyse, Bd. II., Hsgb: M. Balint, Fischer, Frankfurt am Main, 317–400. o. (Az angol kiadás jelent meg Thalassa címmel: S. Ferenczi: Thalassa, a theory of genitality, ford: Henry Allan Bunker, akitõl a cím is származik, ugyanezen cím alatt fordította N. Abraham franciára a mûvet.)

⁴   Ferenczi Sándor: Katasztrófák a nemi mûködés fejlõdésében. Pszichoanalitikai tanulmány, Ford: Kovács Frigyesné (1928), Filum Kiadó, 1997, 73. o. A múlt vonzóerejéhez ld. S. Ferenczi: Bausteine zur Psychoanalyse Bd. IV. (Fragmente und Notizen), Vergangenheitszug (Mutterleibs-, Todestrieb und Gegenwartsflucht), Ullstein, Frankfurt am Main 1985, 281–282.
A Regressionszug kifejezést ld. még: S. Ferenczi: Ohne Sympathie keine Heilung, Fischer, Frankfurt am Main, 1988, 177. o.

⁵   Vö. egy közismert szólással a németben: "Der Zug des Herzens ist des Schicksals Stimme." [Schiller: Piccolomini c. drámájából (III. felvonás 8.)]

⁶   Ugyanez a visszásság jellemzi a libidó fogalom és a libidóelmélet körüli bonyodalmakat is. Ld. Jádi Ferenc: Rákszemek, Kijárat, Budapest 1998, 44–48.

⁷   S. Freud: Drei Abhandlungen zur Sexualtheorie, Wien, 1900. A harmadik kiadás új elõszóval 1915-ben jelent meg, de Freud 1914-ben állította össze ezt a kiadást. Az elõszóban utalást találunk a filogenetikus alaptörvényre és arra, hogy Freud a szexualitás válfajainak megértéséhez a biológiából indul ki. Talán erre a kiadásra utal Ferenczi. Ezt támasztja alá egy 1914. szeptember 25-én írt Freud levél (Sigmund Freud–Ferenczi Sándor: Briefwechsel Bd II/1. 86. o., melyben Freud közli, hogy a könyvének kefelenyomatát elküldte Ferenczinek. Ferenczi 1914. december 31-i levelében tudósít a könyv megérkezésérõl (i. m. 99. o.). Késõbb lefordítja a könyvet magyarra.

⁸   Vö. Ferenczi levele Freudnak 1915. július 24. (i. m. 133. o.). Pápához ld. S. Ferenczi–G. Groddeck Briefwechsel 1921–1933, Fischer, Frankfurt am Main 1986, 42. oldalon egy 1922-bõl származó visszaemlékezést: "a várost Pápának (a pápa) nevezik; tehát ott az egész idõ alatt az apai testben voltam védetten" (im Vaterleib geborgen).

⁹   Az amfimixis gondolatában benne van a szintézis lehetõségének lépése, mely elõrelépést, a fejlõdésben egy ugrást jelent. Ilyen integratív lépések az individuáció folyamatában ténylegesen új minõségeket, tulajdonságokat, alakító vonásokat hoznak létre a protoplasztikus személyiségben. Ferenczi koncepciójában egy progresszió nem alkalmazkodás eredménye, hanem az élet katasztrófáinak integratív és interaktív feldolgozása egy metamorfotikus lépés segítségével, mikor is komplexebb, autonómabb és szintropikusabb életjelenség keletkezik. A tudattalan protoplasztikus alakulásának lépéseit a pszichoanalízisben fejlõdési szintnek nevezzük. Mindez megfelel az önérzet és a szociális érzet egyidejû változásának is és szintropikus funkcióval bír. (Szemben a tárgyi ösztönkésztetések, a libidinális megszállások katexisével, melyek a társas léttõl való elfordulás miatt entropikus funkcióval bírnak.). Logikus, hogy szintropikus lépések a szabadság érzetét keltik, melynek gondolkodás-lélektani háttere van, mégpedig az ugyanarról és a másról való elgondolkozás formájában. A genitalitás és az amfimixis gondolatának összekapcsolása szerintem egy új látókör az interakciós pszichoanalízis területén. A freudi interperszonális pszichológia (a második topikában) alapvetõen mennyiségi szempontokat vesz figyelembe, mely egy mechanikus – dinamikus szemlélet. A kölcsönhatásos szemlélet a minõségek megfigyelésével foglalkozik, és az érték és a becsülés, az ítélõerõ és a tetszés szempontjait vonja be az elemzésbe. Ezért fontos a másságok és azonosságok figyelembe vétele a kibontakozó Selbst-pszichológiában, mely a nemiség, szociabilitás, kreativitás, etika, stb. területén mellõzhetetlen alapeleme a diskurzusnak. A nominalizmus és a biologizmus, mely a freudi tudattalan koncepciójában döntõ szerepet játszik, az ésszerûség alapelvét mint a felvilágosodás egyik vívmányát adta kezünkbe a lelki élet megmagyarázásához. Ferenczi már igen korán egy másik alappillért állított elénk, amikor a valóságérzékre hivatkozva az értelmet, az érzékek értékelõ rendszerét s különösen, amikor az egyenrangúság szempontját hozta szóba. Ez a két kanti alapkategória, Vernunft és Verstand, jelenik meg újra a Realitätsprinzip és a Wirklichkeitssinn pszichoanalitikus axiómáiban, de a Trieb és a Zug divergenciájában is.

¹⁰   A héberek kivételével (W. Roscher: Lexikon der griechischen und römischen Mythologie Bd. I/1., Teubner, Leipzig 1884–1886, 390. o.).

¹¹   Vö.: F. Jádi: Der Traum des Doktors. Texte aus dem Colloqium Psychoanalyse 1 (1997): 5–31. Az érzéki kedv neve görögül: afrodízia, késõlatinos fordítása libidó. A Ferenczi által fölrajzolt és a szeretetben való szenvedélyes találkozás feltételére alapozott genitalitás immenz játéktere lehetõvé teszi számunkra, hogy a felnõttek ezen intim interszubjektív kapcsolatában egyidejûleg megtaláljuk az erõt és a gyengédséget, a kívánságon túlmutató és a még-meg-nem-értettre rákérdezõ megértési vágyat mint az önmegértés alapvetését, úgyis mint az emberi intimitás játékos kiteljesedését. Kimutatta, hogy a genitalitás játékterei a nyelven túlira és nem a tárgytudatra vonatkoznak, és a tárgylibidó amfimixise teszi lehetõvé ezen erõk szervezõdését a szexualitás "szinesztéziájába", így Ferenczi. S mindez a nyelv nélküli megértést szolgálja, a szenzitivitás és szenzibilitás tengelyében mozog és az érzékek próbája. Az érzékek pedig nem másra, mint a szubjektum önhitelességére valók, azok kifejlõdése szociális és nem biológiai érzékenység függvénye. Ferenczi a genitalitás elméletében és a nemi élet ezen felfogásában ehhez az õsi tudáshoz nyúl vissza, és a csecsemõ bölcsességében arra a hatalmas fundusra utal, mely már az ontogenezis kezdetén a létben a másikkal egymásra találó intrauterin kisded képességeinek, filo- és ontogenetikus emlékezetének aktualizálásában jut érvényre.

¹²   Ferenc Jádi: Äther, Katalogtext zur Austellung von A. Sunder-Plas, Galerie I. Herbert, Berlin 1997.

¹³   Ferenczi levele Freudhoz. 1914. november 22-én így ír: "Gelingt es meiner Traumarbeit, die homo- und heterosexuelle Strömung irgendwie zu versöhnen, dann schlafe ich gut und erwache ich erquickt…" (Ha sikerül az álommunkámnak a homo- és heteroszexuális áramlást valamiképp (egymással) kibékíteni, úgy jól alszom és felüdülve ébredek…)

¹⁴   A hal a mediterrán vidék és Elõ-Ázsia népeinek mitológiájában a lélekkel áll kapcsolatban, gyakran totemállat. A zsidóságban a pikkelyes és kopasztott hal fogyasztása ünnepi eledel, a meztelen hal szimbolikus konnotációja révén (penis) undorítónak tekintõdik. A jólétre mondják: "Él mint hal a vízben", a veszélyt túlélõre pedig, hogy "megúszta".

¹⁵   Hermann Imre: A tudattalan és az ösztönöknek örvényelmélete, in: Lélekelemzési tanulmányok, Somló, Budapest, 1933, 41–54. o.

¹⁶   I. m. 341. o.

¹⁷   G.W. Bd. 5. 95.

¹⁸   Johann Wolfgang Goethe: Gedichte in zeitlicher Folge Bd. 1., Insel, Wiesbaden, 1958, 223–224. o. Magyarra átültetve Vidor Miklós fordításában olvasható in: Goethe válogatott mûvei. Versek, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1963, 197.old., valamint Szemlér Ferenc fordításában in: Goethe: Versek, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1988. 79–80. old. A Goethe-balladát ez utóbbi fordítás alapján idézzük.