Jádi Ferenc
REGRESSIONSZUG A THALASSÁBAN
Thalassa, a nõalak: a Tenger válaszolja a panaszosnak: Ne engem dorgálj, inkább a szeleket, a természet szerint ugyanis nem vagyok más, mint a Föld; s amazok mégis rám zúdulnak és hullámokká kavarnak fel engem. (Hans Blumenberg: Die Sorge geht über den Fluß, 1987) |
Glosszámmal emlékeztetni szeretnék arra, hogy Ferenczi
Sándor, akivel a magyar nyelvû pszichoanalízis fõvonalát
értelmi kapcsolatba hozzuk, igazából csak a német
eredetibõl érthetõ meg, mert mûveinek magyar
nyelvû kritikai szövegkiadása még várat
magára.1 Ha abban a hitben foglalkozunk Ferenczivel, hogy a fordítás
helyettesíti az eredeti munkát, annak a teológusnak
a sorsára jutunk, aki az ilyen vagy olyan Biblia-fordítást
teszi meg érvelésének kiindulópontjául.
Szándékos az általam használt hasonlat, mert
az angolszász Freud-irodalom is ilyen fordítási alapokra
és következésképp gyenge fundamentumokra épül.
Ha pedig a két Ferenczit összevetjük, sok helyütt
nehéz eldönteni, hogy is gondolta a dolgot, s valószínûleg
csak a "késõbbi változat igazabb" elvet alkalmazhatjuk.
Egy szöveghermeneutikai elemzés, mely az utalások rendszerébe
magától értetõdõen belebonyolódik,
nem tudja megkerülni a nyelvi közeg mondandójának
rejtélyességét. De még a nyelvfilozófia
sem kísérli meg hermeneutikai fordulata óta az
igazságot definiálni, a szemantikai tautológiák
hulláma összecsap a fejünk felett, mint ahogy másutt
azt látjuk, hogy csak az õrült keresi a szavakban az
életet.2 Így nem marad más lehetõség,
mint hogy megjelenítsük az egyes igazról való
meggyõzõdésünket úgy, hogy a velünk
együtt gondolkodó társunk igazságelméletünk
feltételeit és mondandónk nyelven túli értelmét
a szövegben fellelje. Ezen folyamatban régi ötletek térnek
vissza újabb képzetek formájában, vagy új
ötletek bukkannak fel, amitõl újabb eszmei tartalmak
bomlanak ki, és régi ötleteket elhomályosítanak.
Ferenczi, aki, úgy tûnik, egész életében
útban volt új partok felé, meglehetõsen biztosan
navigálta tengeralattjáróját az ideák
tengerében. *** Lásd még Carin Wilkerling »THALASSA« címû fotóját (Atelier für Photographie, Berlin) rendelkezésünkre bocsájtotta Carin Wilkerling. |
»Vissza az írás elejére« | »Következõ írás« | »Várjuk véleményét, észrevételeit!« |
JEGYZETEK 1 Egy korábbi munkámban az indulattétellel kapcsolatban figyeltem fel arra a jelenségre, hogy Ferenczi magyar és német nyelvû szövegei között, amennyiben a szövegváltozatok ugyanarra a corpusra vonatkoznak, igen érdekes különbségek vannak (Jádi Ferenc: Magasabb rendû lények parancsolták, in: A schizophrénia pszichoterápiája, szerk.: Trixler Mátyás, Pécs, 1996, 206235.). A kétnyelvû Ferenczi a freudi német fogalomrendszert a magyarban finoman átdolgozza egy számára helytállóbb szemléletté úgy, hogy a freudi kategóriákat ezen szemléletváltozás alapján saját német nyelvi rendszerébe átfejleszti. Ebben a kreatológiai eljárásban, mely önálló gondolkodás esetén az eszmetörténetben természetes folyamat, a szemléletváltozás a metaforák, hasonlatok, allegóriák és más retorikai trópusok sajátos csoportosítása történik úgy, hogy azok a szövegszervezõdés során egy új összképet adnak. Az alaklélektan Gestaltwandelnek (alakzatváltozásnak) nevezte ezen morfológiai folyamatot. A dialektika megszüntetve megõrzési elve lép imigyen fel a gondolkodóban, az a látszólagos félreértés (L. Popper) amely a hermeneutikában horizont eltolódásként ismert, miáltal az az érzetünk támad, hogy valaki mélyebben vagy felületesebben ragad meg egy gondolatkört, vagy így mutatkozik az olvasónak egy jelenség. Nem ugyanarról a kétértékû logikáról van szó, mint a természettudományokból ismert törvénykezõ rámutatás (paradigma), mely a módszert és a reprodukciót célozza meg, hisz a gondolkodásnak nincs módszere, mert ez a saját és mások gondolatainak összevetõ feléledése (megemlékezõ emlékezet), szemben az emlékeztetõ felidézéssel. 2 Vö. D. Davidson: The Folly of Trying to Define Truth, The Journal of Philosophy 93 (1996): 263-278. 3 Sándor Ferenczi: Versuch einer Genitaltheorie (1924), in: Schriften zur Psychoanalyse, Bd. II., Hsgb: M. Balint, Fischer, Frankfurt am Main, 317400. o. (Az angol kiadás jelent meg Thalassa címmel: S. Ferenczi: Thalassa, a theory of genitality, ford: Henry Allan Bunker, akitõl a cím is származik, ugyanezen cím alatt fordította N. Abraham franciára a mûvet.) 4 Ferenczi Sándor: Katasztrófák a nemi mûködés
fejlõdésében. Pszichoanalitikai tanulmány,
Ford: Kovács Frigyesné (1928), Filum Kiadó, 1997,
73. o. A múlt vonzóerejéhez ld. S. Ferenczi: Bausteine
zur Psychoanalyse Bd. IV. (Fragmente und Notizen), Vergangenheitszug
(Mutterleibs-, Todestrieb und Gegenwartsflucht), Ullstein, Frankfurt am
Main 1985, 281282. 5 Vö. egy közismert szólással a németben: "Der Zug des Herzens ist des Schicksals Stimme." [Schiller: Piccolomini c. drámájából (III. felvonás 8.)] 6 Ugyanez a visszásság jellemzi a libidó fogalom és a libidóelmélet körüli bonyodalmakat is. Ld. Jádi Ferenc: Rákszemek, Kijárat, Budapest 1998, 4448. 7 S. Freud: Drei Abhandlungen zur Sexualtheorie, Wien, 1900. A harmadik kiadás új elõszóval 1915-ben jelent meg, de Freud 1914-ben állította össze ezt a kiadást. Az elõszóban utalást találunk a filogenetikus alaptörvényre és arra, hogy Freud a szexualitás válfajainak megértéséhez a biológiából indul ki. Talán erre a kiadásra utal Ferenczi. Ezt támasztja alá egy 1914. szeptember 25-én írt Freud levél (Sigmund FreudFerenczi Sándor: Briefwechsel Bd II/1. 86. o., melyben Freud közli, hogy a könyvének kefelenyomatát elküldte Ferenczinek. Ferenczi 1914. december 31-i levelében tudósít a könyv megérkezésérõl (i. m. 99. o.). Késõbb lefordítja a könyvet magyarra. 8 Vö. Ferenczi levele Freudnak 1915. július 24. (i. m. 133. o.). Pápához ld. S. FerencziG. Groddeck Briefwechsel 19211933, Fischer, Frankfurt am Main 1986, 42. oldalon egy 1922-bõl származó visszaemlékezést: "a várost Pápának (a pápa) nevezik; tehát ott az egész idõ alatt az apai testben voltam védetten" (im Vaterleib geborgen). 9 Az amfimixis gondolatában benne van a szintézis lehetõségének lépése, mely elõrelépést, a fejlõdésben egy ugrást jelent. Ilyen integratív lépések az individuáció folyamatában ténylegesen új minõségeket, tulajdonságokat, alakító vonásokat hoznak létre a protoplasztikus személyiségben. Ferenczi koncepciójában egy progresszió nem alkalmazkodás eredménye, hanem az élet katasztrófáinak integratív és interaktív feldolgozása egy metamorfotikus lépés segítségével, mikor is komplexebb, autonómabb és szintropikusabb életjelenség keletkezik. A tudattalan protoplasztikus alakulásának lépéseit a pszichoanalízisben fejlõdési szintnek nevezzük. Mindez megfelel az önérzet és a szociális érzet egyidejû változásának is és szintropikus funkcióval bír. (Szemben a tárgyi ösztönkésztetések, a libidinális megszállások katexisével, melyek a társas léttõl való elfordulás miatt entropikus funkcióval bírnak.). Logikus, hogy szintropikus lépések a szabadság érzetét keltik, melynek gondolkodás-lélektani háttere van, mégpedig az ugyanarról és a másról való elgondolkozás formájában. A genitalitás és az amfimixis gondolatának összekapcsolása szerintem egy új látókör az interakciós pszichoanalízis területén. A freudi interperszonális pszichológia (a második topikában) alapvetõen mennyiségi szempontokat vesz figyelembe, mely egy mechanikus dinamikus szemlélet. A kölcsönhatásos szemlélet a minõségek megfigyelésével foglalkozik, és az érték és a becsülés, az ítélõerõ és a tetszés szempontjait vonja be az elemzésbe. Ezért fontos a másságok és azonosságok figyelembe vétele a kibontakozó Selbst-pszichológiában, mely a nemiség, szociabilitás, kreativitás, etika, stb. területén mellõzhetetlen alapeleme a diskurzusnak. A nominalizmus és a biologizmus, mely a freudi tudattalan koncepciójában döntõ szerepet játszik, az ésszerûség alapelvét mint a felvilágosodás egyik vívmányát adta kezünkbe a lelki élet megmagyarázásához. Ferenczi már igen korán egy másik alappillért állított elénk, amikor a valóságérzékre hivatkozva az értelmet, az érzékek értékelõ rendszerét s különösen, amikor az egyenrangúság szempontját hozta szóba. Ez a két kanti alapkategória, Vernunft és Verstand, jelenik meg újra a Realitätsprinzip és a Wirklichkeitssinn pszichoanalitikus axiómáiban, de a Trieb és a Zug divergenciájában is. 10 A héberek kivételével (W. Roscher: Lexikon der griechischen und römischen Mythologie Bd. I/1., Teubner, Leipzig 18841886, 390. o.). 11 Vö.: F. Jádi: Der Traum des Doktors. Texte aus dem Colloqium Psychoanalyse 1 (1997): 531. Az érzéki kedv neve görögül: afrodízia, késõlatinos fordítása libidó. A Ferenczi által fölrajzolt és a szeretetben való szenvedélyes találkozás feltételére alapozott genitalitás immenz játéktere lehetõvé teszi számunkra, hogy a felnõttek ezen intim interszubjektív kapcsolatában egyidejûleg megtaláljuk az erõt és a gyengédséget, a kívánságon túlmutató és a még-meg-nem-értettre rákérdezõ megértési vágyat mint az önmegértés alapvetését, úgyis mint az emberi intimitás játékos kiteljesedését. Kimutatta, hogy a genitalitás játékterei a nyelven túlira és nem a tárgytudatra vonatkoznak, és a tárgylibidó amfimixise teszi lehetõvé ezen erõk szervezõdését a szexualitás "szinesztéziájába", így Ferenczi. S mindez a nyelv nélküli megértést szolgálja, a szenzitivitás és szenzibilitás tengelyében mozog és az érzékek próbája. Az érzékek pedig nem másra, mint a szubjektum önhitelességére valók, azok kifejlõdése szociális és nem biológiai érzékenység függvénye. Ferenczi a genitalitás elméletében és a nemi élet ezen felfogásában ehhez az õsi tudáshoz nyúl vissza, és a csecsemõ bölcsességében arra a hatalmas fundusra utal, mely már az ontogenezis kezdetén a létben a másikkal egymásra találó intrauterin kisded képességeinek, filo- és ontogenetikus emlékezetének aktualizálásában jut érvényre. 12 Ferenc Jádi: Äther, Katalogtext zur Austellung von A. Sunder-Plas, Galerie I. Herbert, Berlin 1997. 13 Ferenczi levele Freudhoz. 1914. november 22-én így ír: "Gelingt es meiner Traumarbeit, die homo- und heterosexuelle Strömung irgendwie zu versöhnen, dann schlafe ich gut und erwache ich erquickt…" (Ha sikerül az álommunkámnak a homo- és heteroszexuális áramlást valamiképp (egymással) kibékíteni, úgy jól alszom és felüdülve ébredek…) 14 A hal a mediterrán vidék és Elõ-Ázsia népeinek mitológiájában a lélekkel áll kapcsolatban, gyakran totemállat. A zsidóságban a pikkelyes és kopasztott hal fogyasztása ünnepi eledel, a meztelen hal szimbolikus konnotációja révén (penis) undorítónak tekintõdik. A jólétre mondják: "Él mint hal a vízben", a veszélyt túlélõre pedig, hogy "megúszta". 15 Hermann Imre: A tudattalan és az ösztönöknek örvényelmélete, in: Lélekelemzési tanulmányok, Somló, Budapest, 1933, 4154. o. 16 I. m. 341. o. 17 G.W. Bd. 5. 95. 18 Johann Wolfgang Goethe: Gedichte in zeitlicher Folge Bd. 1., Insel, Wiesbaden, 1958, 223224. o. Magyarra átültetve Vidor Miklós fordításában olvasható in: Goethe válogatott mûvei. Versek, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1963, 197.old., valamint Szemlér Ferenc fordításában in: Goethe: Versek, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1988. 7980. old. A Goethe-balladát ez utóbbi fordítás alapján idézzük. |
»Vissza az írás elejére« | »Következõ írás« | »Várjuk véleményét, észrevételeit!« |