JEGYZETEK

[1] E tanulmány előadásként "A kisgyermek tevékeny részvétele önnön fejlődésében és a felnőtt felelőssége" címmel rendezett nemzetközi konferencián hangzott el (Pikler-Lóczy Intézet, Noszvaj-Budapest, 1991. szeptember 25-28.).

[2] B. Martino, "Le bébé est une personne", Esission TV, TF1, 1985; "Le bébé est une personne", Ballade/TF1, France, 1985.

[3] A kifejezést Jung egy írásának címéből kölcsönöztem, melyben egy igen régi kínai taoista bölcseleti művet értelmez. Ennek leírásában saját, a lelki változás folyamatáról alkotott elképzeléseire ismert. Az "aranyvirág" Jung szemében a Mély-én megtapasztalását jelképezi, azt az ősi pszichikus valóságot, amelyről a továbbiakban még sok szó esik (Commentaire sur le mystčre de la fleur d'or, Paris, Albin Michel, 1979).

[4] D. W. Winnicott, La nature humaine, Paris, Gallimard, 1950.

[5] A kifejezést Myriam David és Genevičve Appel Franciaországban publikált művének címéből vettem át, amely a Pikler-Lóczy Intézet tevékenységét módszertani, didaktikai érdemeinek és tömörségének köszönhetően kiválóan ismerteiti (M. David, G. Appel, A Lóczy: sajátos gondolkodás-gondoskodás a csecsemőről, a kisgyerekről, Pikler-Lóczy Társaság a Kisgyermekekért, Budapest, 1988.)

[6] M. David és G. Appel ezzel kapcsolatban egy igen finoman kidolgozott összehasonlító vizsgálatot mutat be, és mind az előfeltevéseket, mind az eredményeket roppant sokrétűen vitatja meg.

[7] Ez "Az elsődleges érzelmi fejlődés" című cikkben szerepel, melyben D. W. Winnicott pontosan leírja a működésbe lépő lelki folyamatokat az újszülött élete kezdetétől (De la pédiatrie ŕ la psychanalyse, Paris, Payot, 1989).

[8] A "Pszichózis és anyai gondozás" című cikke e folyamatokról ad átfogó képet.

[9] Kiemelés tőlem [a szerző]. (C. G. Jung, Dialectique du moi et de l'inconscient, Paris, Gallimard, 1964).

[10] A VII., "Az eredmények megvitatása" című fejezet különösen jól világítja meg ezt a témát.

[11] Ennek kapcsán megjegyzi: "Tudatosan és szándékosan keresem a kétértelmű kifejezést, mert az jobban megfelel az emberi lény természetének, s ezért kívánatosabb, mint az egyértelmű kifejezés […] szívesen rezegtetem meg az összes harmonikus felhangot" (Jung, Ma vie, Gallimard, 1973.).

[12] C. G. Jung, La guérison psychologique, Genčve, Georg, 1984.

[13] C. G. Jung, Psychologie du transfert, Paris, Albin Michel, 1980.

[14] "A tudattalan megközelítése" című fejezetről van szó Az ember és szimbólumai című tanulmánykötetben. Göncöl Kiadó, Budapest, 1993.

[15] C. G. Jung, Az ember és szimbólumai. Göncöl Kiadó, Budapest, 1993.

[16] A szerzőnek "Az individuáció folyamata" című cikkére hivatkozom a már említett tanulmánykötetben.

[17] Az "anya" kifejezést itt abban az értelemben használom, ahogy Winnicott alkalmazza minden, elvileg felnőtt személyre, aki az újszülöttel anyaként foglalkozik, függetlenül nemétől, mert ennek kezdetben nincs akkora jelentősége.

[18] A fejlődésnek ezzel az aspektusával, illetve a belőle esetlegesen fakadó zavarokkal kapcsolatban haszonnal forgathatjuk Winnicott "A tudat és a lélek kapcsolata a testtel" című cikkét.

[19] Winnicott terminológiájában a "handling" a gondozás azon mozzanatait jelöli, amelyek a "perszonalizáció" szakaszában kimondottan a jó pszichés-szómás asszociáció megalapozásához járulnak hozzá.

[20] I. m., VIII. fejezet, 163. o.

[21] Amit a szerzők egyébként elemzéseikben másutt nem mulasztanak el megtenni.

[22] I. m., VIII. fejezet, 163. o.

[23] C. G. Jung, Psychologie et éducation, Paris, Buchet-Chastel, 1977.